TISZTSÉGVISELŐK  

A város címere:

Két harántosztással három részre osztott kerekített oldalú, háromszögű pajzsmező, melynek fel­ső részének középpontjából kiinduló harántosztás és balharántosztás a pajzs két sarkát szeli, 45 fokos szögben, két egyenlőszárú háromszöget létrehozva. A pajzsmező háromszögek alapterülete zöld, benne ezüst (fehér) ragadozó madár ábrázolással. A pajzsfő hátsó részében a harántosztással létrehozott háromszög színe vörös, rajta ezüst, (fehér) latin kereszt. A pajzsfő elején balharántosztással létrejött háromszög szárainak felezőpontja­it balharántosztó vonal köti össze. E fölött a háromszög fekete, alatta arany (sárga).

A címerpajzs központi motívuma az a ragadozómadár ­ábrázolás, amely a település határában talált, valószínűleg női hajfonatdíszként használt korongokat díszíti; az Árpád­kori ötvösművészet e remekei országszerte rakamazi korongként ismertek; a fekete-arany (fekete-sárga) sávozás arra utal, hogy a település lakosságát jórészt a német Baden-Württemberg tartományból telepítették be a XVIII. század első felében, a vörös alapra helyezett latin kereszt a római katolikus vallást szimbolizálja

 A város zászlója:

 Pecsétsorozat:

D.R.T.F.DG. SIGILUM. RAKOMASIENSE = De Regia Fundus Dei Gratia Sigillum Rakomaneinse = Isten kegyelméből királyi birtok Rakamaz pecsétje.

A zárt pecsétmező jobb oldalán templom, három részből álló toronnyal, tetején kereszttel. A templom végén bizánci kereszt. A templom falán három ablak, ajtaján kereszt. A templom előtt a pecsétkép bal oldalán koronás férfialak, jobb kezében keresztes jogar.

Rakamaz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati kapuja. A hegyek és az Alföld találkozásánál, az életet jelentő Tisza folyó bal partján terül el, ősidők óta lakott hely. A település annak a félkörnek a középpontjában épült, amelyet a Tisza folyó ír le ott, ahol a Zempléni-hegység koszorúja nagy ívben tereli a Bodrogot a Tiszába. A megyeszékhelytől, Nyíregyházától 30 km-re lévő települést Tokajtól a Tisza folyó választja el, míg észak-nyugatról Tímár, dél-keletről Tiszanagyfalu községek határolják. A Tisza holtágai félkörívben körülfogják a települést. A 38-as úton közelíthető meg, területén áthalad a Nyíregyháza-Miskolc vasútvonal.

A Hortobágyhoz egészen hasonló a nagyobb kiterjedésű pusztai táj, a Borsodi Mezőség. Felszínén a mai Tokaj és Rakamaz között behorpadt löszrétegben az addig délnyugati irányban lefolyó Tisza idezúduló vize tekintélyes utat mosott ki magának.

A folyó egészen a XIX. századi szabályozásáig szertelenül kanyargott. Medre bizonytalan volt, hatalmas területeket járt be, miközben iszappal, agyaggal, homokkal töltögette a mélyebb térszíneket. Ez az egyik oka a mezőgazdasági hasznosítás csekély lehetőségének, de ennek köszönhető, hogy a táj megmaradt természetadta állapotában, a MAgyarországra jellemző másodlagos puszta formájában.

Neve ismeretlen eredetű. A megye legrégibb települései közé tartozik, 1067 körül említik először. A következő évszázadokban nincs szó róla. 1310-ben már a Gut-Keled nemzetség tagjai osztoztak rajta és Szent Kereszt tiszteletére emlet templomán. Az osztozó oklevél szerint vett és öröklött telkek voltak benne. A falu egyutcás település lehetett, a tiszai révtől a templomig az egyik fél, a templomtól nyugatra a másik fél falu kb. egyenlő nagyságú lehetett. A falu egy részét Alsórakamaznak nevezték. Ezt a részt a Gut-Keledek vették. A határ azonban osztatlan maradt. A nemzetség egyik ága itt telepedett meg és egy ideig a család e helyről nevezte magát. A nemzetség e Báthori Berecktől származó ágában az a hagyomány élt, hogy ezt a falut még István király adományozta Vencellin comesnek. A Rakamazi család tagjai aztán itt, a két kúria közti téres helyen a templom körül nagyobb telepítést végeztek; az egyik falurészt 1355-ben a Báthori család őse, Bereck fiaival való osztozás során Albeusrakamazának mondották. A XIV. század második felében a Rakamazi családbeliek és a velük egy nemzetségből származott Szakolyi család tagjai perelnek egymással egy-egy falurészért és határbeli tartozékaiért. A XV. században pedig a nehezen számontartható rokonsági jogon a Báthori család is belekeveredett ezekbe a perekbe. A XV. században kétségtelenül a Báthori és a Szakolyi család birtoka volt. A birtokosok közt csak annyi változás történt a XVI. században, hogy a falu egyik felét Zokoly Boldizsár és Báthori István a másik felét Kutassi András és a királyi kincstár bírta. Az egész faluban ekkor 25 jobbágytelek volt. Egy emberöltővel előbb, 1556-ban még a Szabolcs megye egyik legnépesebb helye, mintegy 450-460 lélekkel. Pusztulása nyilván a török hódoltatással áll összefüggésben.