A XVII. században pusztává vált Rakamazt Spankau felső-magyarországi kapitány a török terjeszkedésének megakadályozása érdekében a szoboszlói hajdúkkal szándékozott betelepíteni. Az érdekeltek elvben egyetértettek a főkapitány elgondolásával, annak végrehajtását azonban meghiúsították a bekövetkezett események, mindenekelõtt a bujdosók 1672-es támadása.
1703. június 16-án Rákóczi Lengyelországból megérkezett a határra és csapata egyre szaporodott. Egymás után foglalták cl a császáriak által megszállva tartott várakat. Tokaj alá 1703 októberében érkezett. A bekerített vár őrsége 1704. január 9-én adta meg magát. A hosszú küzdelem közben a rakamazi határban vadászgatott Rákóczi. Ekkor ismerte meg az elpusztult községet és határát. Annál is inkább érdekelte e vidék, mivel örököse lett a tokaji kamara birtokának.
A Rákóczi szabadságharc ellensúlyozására a bécsi kormány a rácokat délről indította ellentámadásba. Ennek során nagy pusztításokat vittek végbe. Így Karcag, Kunhegyes, Tiszarof és Kunmadaras vidékén a lakosság menekülésre kényszerült. Hagyományok szerint a kunmadarasiak a harangot is magukkal vitték. A menekülteket Rákóczi a saját birtokára Rakamazra irányította, ugyanis a pusztává vált község betelepítésére gondolt. Ekkor még nem tudhatta, hogy a menekülteknek nem lesz végleges az Új település, még visszatérhetnek az otthagyott községeikbe.
Az 1704-es szabolcsi összeírásból megállapítható, hogy a menekültek mely községekben települtek meg. A pusztává vált Rakamazon 19 családfőt írtak össze, még Eszláron 142, Lökön 120, Szentmihályon 182 családfő talált otthonra.
Rákóczi 1704. október 8-án elrendelte a korszerűtlen vár lerombolását, amely munkát a rakamaziakkal végeztette el. Ellenszolgáltatásként 2 évre a közmunkától és egyéb szolgáltatásoktól mentességet kaptak.
Rákóczi 1705. december 21-én kelt rendeletével minden fegyverfogható embert 1706 január 5-re Rakamazra rendelt, amelyet később 1706 augusztus 15-re a több lakosú Eszlárra helyezte át.

A fentiekből megállapítható, hogy a menekültek nem a részükre kijelölt puszta - Rakamazt, hanem az útjuk során megismert lakosoktól elhagyott községeket tartották letelepedésre alkalmasnak. Az áttelepülés nem a Rákócziak kívánságának megfelelően alakult, ellenben több száz fővel erősítette a kuruc hadsereget. 1711. május 1-jén a majtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert és véget ért a szabadságharc. Ezzel Rakamaz ismét a tokaji kamarához tartozik. Szabolcs megyei összeírás szerint 1704-1729 között nem lakták Rakamazt. 1728-ban 8 család van nyilvántartva. A temesi sikeres német telepítés után a tokaji kamara Rakamazt tervezte német lakosokkal betelepíteni. A telepítés sikere érdekében 1728-ban a kamara szerződést kötött Falck Jánossal.
 A szerződésben Falck kötelezte magát, hogy költségén 150 német családot költöztet a birodalomtól Budáig. Az áttelepítettek jártasok legyenek a föld és szőlő művelésében, melyért minden beköltözött család után 4 forintot kap a kamrától. Budától a kamara saját költségén szállítja a beköltözőket Rakamazra. Minden áttelepült 20 bécsi öl széles és 30 öl hosszú házhelyet, 30 bécsi hold szántóföldet, 6 hold rétet és szabad legelőt kap. Épületfát a sóhivatal (kamara) mérsékelt áron adja, s azt a települők négy évi részletben fizethetik meg. A tüzelőfa szükségletük ellátására a beregi erdőben jelölnek  részükre területet, mégpedig ingyen, csak az erdő kipusztítását nem engedik meg nekik.
Az utazási költség fejében a Dunán le Budáig 1 forintot fizetnek. Minden, amit magukkal hoznak, vámtól és harmincadtól mentes. A települők csakis katolikusok lehetnek. Papot is hoznak magukkal. A pap évi fizetése 150 forint, 150 mérő gabona, 15 akol bor és 15 öl fa lesz. A templomot és paplakot a kincstár építteti fel. Minden betelepülő 300 forint készpénzt köteles magával hozni. Az egész telkes betelepülő 4 ökörrel, vagy 4 lóval 30 napi robot munkát fog végezni és évi 12 forint adót fizet, a féltelkes a terhek felét fizeti. Robotot és tizedet az első évben nem szolgáltatnak, második évben már fél robottal és fél tizeddel adóznak. A harmadik évben már egészre kötelezettek. Az egyezség megkötése után Falck hozzálátott a toborzáshoz, amely kiterjedt a mainzi, trieri, Pfalzi választók, a badeni őrgróf, a birkenfeldi és zweibrückeni hercegek, a darmstadti és a speyer-i püspök birtokainak területére. A rakamazi anyakönyv szerint 1 729 nyarán érkezett a német családok első csoportja, majd a következő években folyamatosan jöttek összesen 619en. A kamarai adatok szerint 1729-ben 38, 1730-ban 6, 1731-ben 8, 1732-ben 30, 1733-ban 20 és 1734-ben 8 család érkezett Rakamazra. Az 1736-os adóösszeírásból megállapítható, hogy az adókedvezményben részesülő német telepesek mellett ugyanannyi más nemzetiségű nevet is találunk, akik az 1723-iki 103 tc. által biztosított 6 évi adómentesség kedvéért vándoroltak Rakamazra. Az itt tartózkodásuk csak adókedvezmény idejére korlátozódott, ugyanis ezek az idegenek a következő évi adóösszeírásban már nem szerepelnek. A tokaji kamarának a németek áttelepülésével célja az volt, hogy hasznosítsa a tulajdonában levő parlagon maradt külső fekvésű termőföldet, amelyet robotmunkával szándékozott műveltetni. Mindezekre az áttelepültek szerződésileg is kötelezték magukat. 6 évre szóló adómentességet kaptak, de nem ismerték a magyarországi gazdasági helyzetet, az adópolitikát és annak terheit. Ez utóbbi okozta a legnagyobb csalódást az elkövetkező 30-40 évben. III. Károly kormánya megszervezte az állandó hadsereget, ennek eltartására állandó és biztos jövedelemre lett volna szükség, miért is szigorú adózást vezetett be. Az úgynevezett hadiadó mellé a vármegye saját szükségletét szolgáló adóval is terhelte a dolgozó népet. Mária Terézia trónra lépése után már a védelmi háború hadiköltségének megszavazása került előtérbe. A hét évig tartó örökösödési háború, amely a jobbágyokra hárította a súlyos adókat.
Ezt követte a Hétéves háború, amely 1763-ig tartott. Mindezek az események fokozták az adóterheket. 1736-1763 közötti időből 9 adóösszeíró lappal rendelkezünk. Ezekből megállapítható, hogy a hatóság megadóztatta a baromfi kivételével az összes jószágállományt, terményeket és termőföldet. A nagy adóterhek azt eredményezték, hogy csak annyi földet vettek művelésbe, amennyi a fejadagot biztosította. E korból még megmaradt házak lebontásánál mindegyiknél megtalálható volt a ház alá süllyesztett gömb alakú verem, amelynek kiégetésével alkalmassá tették a gabona tárolására. Az 1763-as adóösszeíró lapon már észrevehető, hogy a bevallott jószágok száma és a termények mennyisége növekszik. Rakamazra települtek száma is bővül, mivel bármennyi telek rendelkezésükre áll és az adókedvezményt is megkapják. 1 763-ban Trachperger János ispán kinevezésével megindul a már korábban tervbe vett robotmunkára tervezett gazdaság. A kamara által 1734-ben épített tornyos kőtemplom 1772-ben már a szaporodó hívek befogadására szűknek bizonyult, ezért a kamara elnöke elrendelte a templom három hajóssá való bővítését, ez csak hét év múlva történt meg, amikor az újjáépített toronyba az óra mellé Egerben öntött harangot helyezték el. A kamarai építmények közül az 1787-ben épült régi községháza maradt meg. 1773-ban a tokaji, tarcali és diósgyőri uradalom egyesül. Tokajban egy kasznárság marad. A tiszttartóság a többi hivatalokkal Tarcalon és a prefektusság (jószágkormányzóság) Diósgyőrben székel.

Magyarországon az első népszámlálást 1784-1787-ben II. József rendelte el, amely szerint Rakamazon 228 ház, 205 család, 670 férfi és 680 nő, összesen 1350 fő lakik.
Széchenyi István huszárkapitányt 1823. október elején ezredével Lengyelországba vezénylik. A naplójában a következőket írja: Okt. 7-én Nánáson ebédeltem, este Tokajba érkeztem és 8-án a tokaji hegyen voltam. E hegyről láthatta a hegy lábánál kanyargó Tiszát és ekkor gondolt a folyó átvágására. 1831. június végén Rakamazra is betört a fekete halál (kolera), az anyakönyv szerint 35 férfi és 32 nő esett áldozatul, mindannyian felnőttek voltak.
1848. évtől adó elszámolási lapot készített a kamara Rakamazról, amelyen 168 fél és - háromnegyed telkes jobbágy neve lett felsorolva. A nevezett részarányos telkek összesen 100 egész telket tesznek ki. A zsellérek száma 100 család volt. Ezeknek egy nyolcadot kitevő földjük sem volt és házzal rendelkeztek. Más házában lakó zsellérek száma 12 család volt. A jobbágyok és a házas zsellérek 1 forint cenzust fizetnek évente. A robotban le nem töltött napok számát pénzre átszámolták, 5 napot 1 forintra értékelték. A jobbágynak tulajdonjoga ezután is csak ingóságaira és befektetésre volt, ellenben a telek cseréje, vétele, zálogosítása, a telek széthasítása, értékesítése, másra való átruházása csak a kamara beleegyezésével történhetett meg. Viszont őt a kamara csak kivételesen, mégpedig rendes polgári per útján űzhette el a telkéről.