Az alföld, a hegyvidék a folyók találkozása kedvezően hatott az emberek letelepedésére legfőbb bizonyítékunk erre az 1888 tavaszán az Aranyos-árok melletti szántóföld kultúr rétegeiből előkerült kőkorszaki, bronzkori és ókori leletek. Az 1888-ik év tavaszán a Tisza szokatlanul megáradt. A rakamazi aranyosi dűlő partjaiból sok födet elmosott az ár. A felszíntől mintegy 1-2 méter mélyen és 500 méter hosszban, a réteg aljában, az iszapban ősrégi leletek, tárgyak maradtak. Előkerültek kővésők, kőbalták töredékei és obszidián nyílhegyek. Az obszidián a kőkorszak emberének legértékesebb szerszámanyagát szolgáltatta. Egész Európában a Tokaj és Tolcsva közötti területen fordul elő a legnagyobb tömegben. Innen terjedt el az Elba és Odera völgyén át az Északi- és a Balti- tenger partjáig, ahonnan az ősember borostyánkövet kapott cserébe. Továbbá találtak késeket, átlyuggatott fenőköveket, orsógömböket, csontvésőket, bronzfűrészt és népvándorlás kori csatot. Ezen kívül lábakon álló ovális agyagtálat, amelynek a fele része sajnos hiányzik. Jósa András, aNyíregyházi Múzeum akkori igazgatója és gyűjtője a hiányzó darabokat rajzával kiegészítette és a méretét 33 cm hosszúnak, 21,5 cm szélesnek, 10,5 cm magasnak határozta meg. A tál anyaga és minden sajátossága azt bizonyítja, hogy neolitikus (csiszolt kőkorszak második szakasza i. e. 5-3000 év) kori és "öntőkemencének" használták.

   Találtak agyagedényt, amelynek magassága 10 cm, szájának átmérője 6-7 cm, szaruból készült ivókürthöz hasonló. Jósa András szerint "kívülről vörös festékkel volt bevonva, amely már nagy részben lekopott." Egy pásztorembertől való, ivóvízmerítésre használta, az újabb kőkorból származik. Előkerült egy kis edényke, amely 10,3 cm magas hordó alakú test. Belseje nem edényszerűen üreges. Oldalt két karokra vagy szárnyakra emlékeztető fogantyú van Agyag korongocskát, amelynek átmérője 4 cm, vastagsága 1-2 cm mindkét oldala díszített. Egyiken pár vonással megrajzolt elefánt, a másik oldalán egy álló madár képe van pár vonással berajzolva. Jósa András annak idején a következőket jegyezte fel: “ Valószínűleg tessera (cirkuszi belépőjegy) készítéséhez negatív. Római eredetre vall. Az elefánt a Ciciliai Catarna városának címere.” Az előbbinél nagyobb agyagkorongot, amelynek az átmérője 5,7 cm, vastagsága 1,2 cm. Mindkét oldala karcolásokkal és benyomkodásokkal van díszítve.

   Alegnagyobb érdeklődést és sajtóvitát kiváltó régészeti leletünk egy pecsétnyomó volt, amiről Jósa András a következőket írta: Mégegyszer: Jechiel ben Menachim Gerson Levél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom! Az általad szerkesztett"Adaléko" f. évi 2-ik füzetében Fischer Ármintól ismét egy érdekes cikk jelent meg, amely mint mese igen élvezetesen an ugyan megírva; de miután történelmi folyóiratban látott napvilágot, megérdemli, hogy azzal történelmi szempontból is foglalkozzunk. Zsarnóczi-bácsi ősregéje, amelyben “Jechiel Serega ben Menachim Gerson” zsidó orvos, ki Tokaj várát létesítette, meghagyta szolgájának, Sammajának, hogy hulláját a Tisza medre alatt vezetett úton vigyék ki a szigetről - a mai Szabolcs területére - és pecsétnyomójával temessék el. Na hát ezt a pecsétnyomót - Szelóczky Géza rakamazi gyógyszerész barátommal az 1888-iki árvíz leapadása után-én találtam meg abban az 1-2 méter vastag kultúr réteg partomlásban, amely Rakamaz és Tímár között mintegy lépésnyi hosszúságban vonul, és a mely rétegben kő-, bronz-és vaskorszaki tárgyak vegyesen fordulnak elő, valamint kucorodott helyzetben eltemetett emberi tetemek is. A pecsétnyomó szerpentinből készült, mintegy 3-4 cm széles és hosszú, négyszögű hasáb. Mivel hogy a nyíregyházi héber írástudók a lenyomatot nem egyformán olvasták, felküldtem Vámbéry Ármin tudósunknak kibetűzés, illetve megfejtés végett. Vámbéry ezt írja róla:

   Tisztelt főorvos Úr! A beküldött héber pecsét lenyomat Jechiel Seraga ben Menachim Gerson feliratot tartalmazza. Évszám nincs benne, csak az utolsó szó hibásan vétetett annak. A betűk alakjáról ítélve az egész nem valami régi lehet. Ebbe az utolsó állításába azonban belenyugodni nem tudok, mert abban a nagy terjedelmű őstelepben a népvándorlásnál újabb kori tárgyat nem találtam. Fischer Ármin úrnak igazán fényes emlékező tehetségére vall, hogy ezt a hosszú nevet (Jechiel Seraga ben Menachim Gerson) Zsarnóczy bácsitól még kis gyermek korában hallotta, s mindmáig egy betűt sem felejtett ki abból. A Balkán félszigetről Írott valamelyik munkában olvastam, hogy a csaknem egészen zsidó lakosságú Salonikiben ma is él egy előkelő Seraga nevű zsidó patrícius család, mely azt állítja magáról, hogy az őseit Vespasianus császár idejében üldözték lő Palesztinából. Az elmondottak után, ha tréfás ember volnék, azt is állíthatnám,, hogy"Jechiel Seraga ben Menachim Gerson" nem Syracusából származó várépítő tudós zsidó doktor volt, hanem abban a Ki. után következő pár században nem tudom miként nevezett, de ma kereskedelmi utazónak hívott "vigéc" lehetett! Nyíregyháza, 1902. március 7.

                                                                                                              Perényi Károly