Tarsolylemez   A lemez felületén mesterien komponált növényi mintákat alakítottak ki. Alul kétoldalt két kör alakú, e fölött széles szív alakú mezőt keretelnek, a felsőben pedig a mintázat központi elemét alkotó ötlevelű palmettacsokor magaslik. Felül két félpalmetta zárja a kompozíciót, az alattuk két oldalt levő háromszög alakú mezőt egy-egy háromlevelű csokor és félpalmetta tölti ki. A lemez középpontjában az indák által körülfogott rombusz alakú mezőben kis levél magasodik. A minta jelentésének tartalma könnyen megfejthető. Kétségkívül a mindenséget betöltő, égbenyúló életfa, vagy világfa megjelenítése ez. Feltehetően ugyanehhez a tarsolyhoz tartozhatott annak hátoldalán az alsó, ívelt szegélyt erősítő vaspánt, melynek hasonmása a tuzséri sírból ismert. A zárszíj felerősítésére szolgálhatott a kis líra alakú ezüstcsat, s e szíj végét ékesíthette az ezüst kis szíjvég, hátoldalán 3 nittszeggel.

Forrás:www.tarsolyosok.hu

Rakamazi korongpár

A két korong tenyérnyi átmérőjű, aranyozott ezüst korongpár, melyeket szalagok segítésével a női varkocshoz erősítettek, vagy melldíszként használtak. Az értelmezések közül az a legvalószínűbb, amely szerint az egykori magyar művész az ősi hitvilágunkban jelentős szerepet játszó turult személyesítette meg, amelynek csodás voltát a növényi indákkal hangsúlyozta. Domborodó felületét kiterjesztett szárnyú balra néző saskeselyű díszíti, frontális elhelyezésben. A ragadozó madár kampós csőrében stilizált ágat tart, hasonló stílusú bóbitája van, farktollait legyezőszerűen széttárja és karmaival egy-egy fiókának látszó madarat ragad meg. A korong szépségét, technikai finomságát, a kompozíció tökéletességét az aranyozott háttér még jobban kidomborítja. A rakamazi korongpár díszítése nem teljesen azonos, hanem egymástól kissé eltérő változat. A saskeselyűdíszes korongpár eredetileg női keblet díszíthetett. A zöld rozsdanyomok megmaradtak a kulcs- és szegycsonton, valamint a felső bordákon. Ez a minta egyedülálló a honfoglalás kori magyar emlékanyagban. Ez az ábrázolás az első összekötőszál a nagyszentmiklósi aranykincs és a honfoglaló magyar leletek között.

Díszes szablya

1974-ben rónázás, azaz homokdomb elhordása közben csontokat, díszes arany és aranyozott tárgyakat találtak. A sírok nagy részét, legalább kéthar­madát elhordták a gépek, így a lelet töredékes, de még így is nagyon jelentős, gazdag. A leggazdagabbnak egy, már feldúlt sír bizonyult. Ebben aranyveretes díszes kard és tarsolylemez volt, ami azt bizonyítja, hogy magas rangú személy lehetett. A kard díszítése nagyon hasonlított az 1927-ben talált geszterédi kardra és egyben a bécsi Attila kardra is.

Nordheim Ottó bajor herceg a viszálykodások idején visszasegítette trónjára Salamont. A király anyja egy díszes aranyveretes szablyát adott neki hálából, amit a világ Attila-kardja néven ismer. A kard hosszú ideig koronázási jelvény volt. A nemzetközi közvélemény ezt a történetet nem ismerte el hitelesnek, de a geszterédi és a rakamazi szablya megtalálása után az ellenérvek megdőltek, hiszen a három szablya hasonlósága egyértelmű. Az arany szemfedő, a szájfedő és a többi díszes tárgy is bebizonyította, hogy csak olyan személyről lehet szó, aki Szabolcs vezér igen közeli hozzátartozója volt, magas méltóságot viselhette.

Szemfedő

 Kengyel